Mi a science fiction?

 Hogy mi a science fiction? A tudományos-fantasztikus műfaj, vágja erre rá kapásból az önmagára valamit is adó magyar olvasó. S ha részletesebben kell kifejtenie a választ, könnyed ele­ganciával sorolja fel olvas­mány- és filmélményeit, kedvenc szerzőit, grafikusa­it, filmrendezőit. Akkor sem jön zavarba, ha mélyebb összefüggéseket kutat, hisz a műfaj neve magában hordozza a két fő összetevő - a tudományosság és a fantasztikum - megjelölését. A sci-fi valami olyan, ami a fantázia szabad játékát a tudomány, elsősorban a. XX. század természettudományának eredményeivel összeegyeztetve a művészet irodalom, film, képregény formájában dolgozza fel s tárja elénk.

Ám ha azt kérdezzük, mi­től sci-fi a sci-fi, mi külön­bözteti meg a jó történeteket a silánytól, mitől fontos, értékes a tudományos fantasztikum számunkra — már nehezebb választ találni. Kétségtelen, nagyon sokan vannak (vagyunk), akik a ka­landos, pergő ritmusú, izgal­mas történeteket szeretjük. Hogy a helyszín az Amazo­nas környék ősvadonja, Afri­ka valamelyik „fehér foltja", New York betonrengetege vagy a XXV. század felderítetlen bolygóinak egyike, már tulajdonképpen mellé­kes tényező. Ha a sci-fi kel­léktárával — űrruha, lézer­pisztoly, idegen lények, ro­botok tűzdeljük meg a cselekményt, s vigyázunk arra, hogy a fizika és kémia elemi törvényeit ne lépjük túl, már ráfoghatjuk a vég­eredményre, hogy sci-fi re­gény vagy novella. Az-e va­lóban? S ha igen, miért érezzük egy Asimov- vagy Clarke-könyv elolvasása után, hogy többet kaptunk, mint a Csillagok háborúja egész legendakörével, „sagájával”?

John W. Campbell

Mi a science fiction — való­jában? Sok bölcs definíció született már a pontos fogal­mi meghatározás érdeké­ben. A legszellemesebb két­ségkívül John W. Campbell-nek, minden idők legnagyobb sci-fi szerkesztőjének, Clarke, Asimov, Heinle­in felfedezőjének egyéni vál­tozata. „Azok a tudomá­nyos-fantasztikus történe­tek, amelyeket a tudományos-fantasztikus magazinok szerkesztői 'megvesznek'." Mondhatnánk: szerkesztője válogatja…

Az Astounding azon számának címlapja, melyben
az Alapítvány-ciklusba tartozó Az öszvér c.
Asimov-elbeszélés megjelent

Isaac Asimov másként lát­ja. Szerinte a „science fiction a jövendő tudományának tudós művelésével” fog­lalkozik. Asimov megkülön­bözteti a jövőregényt, a fan­táziaregényt, a kalandos fan­tasztikumot s a szigorúan vett tudományos-fantaszti­kus műfajt. Az első klasszi­kus irodalmi forma: Morus Utópiája, Swift Gulliverje, Montesqiueu Perzsa levelek című műveit hozza fel — többek között — példának. Közös jellemvonásuk: a jö­vőbe helyezett színtér a fennálló világ ellentmondásainak kritikus feltárására ad lehetőséget. A fantáziare­gény az írói képzelet számá­ra korlátlan lehetőséget biz­tosít. Tolkien „A Gyűrűk Ura" című nagy könyve a legjobb példa erre, de az újabb évek terméséből idesorolhatjuk Michael Ende „A Végtelen Történet"-ét is. A germán-­kelta-gael mitológia nyomdokain született fantasy-irodalom ma már önálló életet él, elkülönült a sci-fitől, amelyhez valóban kevés köze van.

A Paul French néven megjelent Lucky Starr
regények egyikének borítója

A kalandos fantasztikum — Karl May Albert Einstein katedráján, ahogy Asimov mondja. Erre szintén ő maga szolgáltatta az egyik legjobb példát. Az ötvenes években Paul French álnéven sorra jelentek meg David Starrnak, a rettenthetet­len űrrangernek kalandjai, amelyek a Naprendszer leg­különbözőbb részein, boly­góin játszódtak. A kalandos események közé hihetetlen mennyiségű információt tö­mörített a bolygókról a köny­vek szerzője, ám ez nem ment az élvezhetőség rová­sára. Sőt a sikeres ifjúsági sorozatot ma már büszkén vállalja valódi szerzője, Asi­mov professzor . . . De sem­miképp sem sorolja egy ka­tegóriába az Alapítvány­könyvekkel vagy A halhatat­lanság halálával.

A világ sci-fi „termelésé­nek" nagy részét ma ez a kalandos fantasztikum teszi ki. Nem mindegyik veszi persze olyan komolyan a tudományhoz kötöttséget, mint French-Asimov, inkább a történet izgalmas bonyolí­tásán, az akcióhelyzeteken, esetenként a szexen van a hangsúly. A század első év- tizedeiben, mikor Shelley Frankenstein-je, Verne „rendkívüli utazásai” és H. G. Wells korszakot határoló víziói nyomán megszületik a fantasztikus irodalom, első- sorban a technika lehetőségeinek felfedezése, gépezetek leírása, hatásuk bemuta­tása volt az írók célja.

Hugo Gernsback

 A világ első sci-fi magazinja, a Hugo Gernsback által szerkesztett Amazing Stories még ennek jegyében terem­tett iskolát. De John W. Campbell néhány évvel később elinduló Astounding-e már más megközelítéseket helyez előtérbe. Brian Ash, a sci-fi egyik legjobb kortárs ismerője mutat rá e változás jelentőségére. A gépek varázslata, a mechanikus erők öncélú játéka mellett feltűnik és magasra nő a gépekkel együtt élő ember alakja is: előtérbe kerülnek az emberi, társadalmi problémák. Ezt az irányzatot social science fiction-nek, társadalmi tudományos fantasztikumnak ne­vezi az irodalomtörténet. Asimov — ennek az irány­zatnak talán legnagyobb mestere — így látja: „Ha az irodalomban nem a techno­lógia jelentőségét hangsú­lyozzák, hanem erről a fi­gyelmet az emberekre és a társadalomra irányítják, csak akkor jutunk el az igazi science fiction birodalmába."

Vizsgálódásunkat irányít­suk most erre a birodalom­ra.

28 álom

A sci-fi és a sci-fi szerzők igazi feladatát kutatva előbb-utóbb el kell tehát jutnunk a társadalom, az emberiség jövőjére való rákérdezéshez. Miért szükségszerű ez? Újra Asimov: „… mind a mai napig, a változásoktól rengő vi­lágban azt gondolják az em­berek, hogy az élet úgy megy majd tovább, mint eddig. Még azok is, akik a vál­toztatásokban gyakorlatilag részt vesznek, a régi elképzelések automatizmusában megrekedve, nem hisznek a holnap átalakult valóságában." Kivéve a science fic­tion írókat — az ő feladatuk a változások vizsgálata, a jö­vőképek felvázolása, a ránk leselkedő veszélyek feltárá­sa. Lényegében ez a sci-fi tárgya, feladata. Az emberiség fantasztikus vagy nem is oly fantasztikus álmainak vallatása, irodalmi formába öntése. Asimov egy 1981-ben megjelent tanulmányában 28 ilyen „álmot" sorolt fel: lényegében ezek köré csoportosul mindaz, amit ma tudományos-fantasztikus irodalomnak nevezhetünk.

Mik ezek?

• népesség-ellenőrzés
• világkormány
• kifogyhatatlan energia­források
• időjárás-ellenőrzés robotok
• komputerek
• komputeres nevelés
• anyagátvitel
• egész Földet átfogó közösség
• az ivartalan szaporítás megoldása
• klónozás, avagy az ivartalan  szaporítás nagyüzemi méretekben történő megvaló­sítása
• bionikus (műszervek­kel kiegészített) em­beri lények
• genetikusmérnöki tu­domány
• az evolúció ellenőrzés alá vétele
• halhatatlanság
• telepátia
• fajok közti kommuni­káció
• az űr legközelebbi ré­szének birtokbavétele
• űrállomások
• csökkent gravitációjú élet
• bolygóközi repülés
• terrizáció, azaz más égitestek Föld-szerűvé alakítása
• gravitációs kontroll
• csillagközi kommuni­káció
• csillagközi utazás
• fekete lyukak
• galaktikus birodalmak
• időutazás
• alternatív időcsatornák.

A lényeg változatlan

A felsorolást persze kiegészíthetnénk néhány újabb elemmel, például gyógyíthatatlan vírustörzsek felbukkanása, genetikai torzulások stb. A lényegen azonban nem változtatna, hisz a lista szinte évről évre módosul: a tudományos fejlődés egyes jelenségeket a sci-fi világá­ból a realitáshoz sorol át. S hogy ezek az álmok né­ha rémálomszerűvé válhat­nak? Hogy a sci-fi gyakran riasztó képet fest a jövőről?

De hisz igazi feladata épp ez. Alternatívákat vázol fel, levezeti a fejlődés lehetősé­geit, megpróbálja végiggon­dolni és végiggondoltatni buktatóit, veszélyeit. Nem kései utódainkhoz kíván ez­zel szólni, hanem a jelenhez, nem az utólagos jóváha­gyásra, a „lám-megmond­tam-s-igazam-lett" igazolá­sára vár — segíteni szeret­ne. Ezért a felnőttek irodal­ma a tudományos fantaszti­kum, amit azonban minden korosztály szívesen fogad.

Az igazi science fiction az alternatívák művészete. Sa­játos eszköztárával segít ab­ban, hogy a legkedvezőtle­nebbet elkerülhessük, s mindig a jövő szempontjá­ból leghelyesebb döntést hozzuk meg.

Mert a döntés — itt és most — a mi kezünkben van.

Indulás a csillagokba - 1987