 |
Ahogy egyre inkább elmélyedtem a
manga formavilágában, kezdett olyan
érzésem lenni, hogy csináltam én már ilyet korábban, valahol, valamikor.
Persze nem tudatosan – arra emlékeznék. De biztos voltam benne, vagy negyedszázada már
rajzoltam ilyen figurákat. Aztán beugrott: hát persze, Benedek Elek a Képes
Újságnál annak idején folytatásokban megjelent A só című meséjéből készített
történetemről van szó…
1988 körül itt, Magyarországon nem
sokan láttak még japán animét vagy mangát – persze én sem. Nem is az volt a rajzok
stílusának előképe, hanem a kicsit képregényesre vett, amerikai rajzfilm,
királylányokkal, királyfikkal, fehér paripával, meg hát mindennel, ami illik. A kettő között azonban sok volt a hasonlatosság: az alakok arányai, a nagyra nyitott, kifejező szemek, a figurák animálása... A rajzok
eredetileg lavírozva, fekete-fehérben készültek, A/4-es méretben. Az oldalak
negyede szabadon maradt, oda tördelték be a nyomdában a mese semmiben meg nem
változtatott szövegét.
Akkoriban fedeztem fel, hogy ha
kartonlapra fénymásolatot készítek egy tusrajzról, az vízfestékkel utóbb
elkenődés veszélye nélkül kifesthető: így aztán később egy leendő
meséskönyv alapjaként elkészítettem az egyes oldalak színes változatát is. Mikor 1988-ban aztán a Mi Világunkhoz kerültem, már más típusú munkákkal
kezdtem foglalkozni, mesét többé már nem illusztráltam. Így bár a színes változat mindez idáig nem jelent meg még soha, a rajzokat megőriztem - és most adtak egy ötletet...
 |
| Mi lenne, ha megpróbálnám a királylányomat egy másik világgal összeházasítani? |
