2012. augusztus 5., vasárnap

Legyen hát a neve: hanga… (Manga nyelven megszólalni III.)



A Manga nyelven megszólalni második része – a manga.hu-nak és a Mondo magazin Facebook-oldalának  köszönhetően – igen sok, a mangát szerető és értő olvasóhoz jutott el. Érkeztek visszajelzések is rendesen: volt, aki egyszerűen „siralmasnak” nevezte az írást (vagy a rajzokat - esetleg mindkettőt?), volt, aki bizarrnak, képtelennek – nagyon sokaknak viszont tetszett a kezdeményezés. Kaptam – nem kevés – jó szándékú kritikát, és persze rengeteg segítséget. És próbáltam minél jobban megismerni a világot, aminek szabályaihoz most igazodni szeretnék…


Néztem és bámultam a Mondo Facebookos oldalára beküldött rengeteg jobbnál jobb rajzot, s az alkotók őszinte lelkesedését. Beszereztem a Keretbe zárt világ és a Blush idáig megjelent köteteit, letöltöttem a Random Fan Service sorozatának idáig megjelent számait, megismerkedtem a magyar alkotók munkáival. Sok nagyon szép, néha már egyenesen művészi igényű rajzzal találkoztam, s minden alkotónál a műfaj lenyűgöző ismeretével.


És be kellett látnom: bizony ezt nem pótolhatják sem a pontosan definiált projektcélok, a klasszikus képregényből hozott dramaturgiai szabályok szerinti gondolkodás, de még a lelkesedés sem. Erre születni kell, ahogy a japán vagy koreai művészek teszik – vagy lélekben kell keleti emberré válni, mint tették a mangát „anyanyelvi” szinten beszélő amerikaiak és európaiak, köztük a nem kevés, igen tehetséges hazai rajzoló. Ebben a fantasztikus, de zárt közösségi világban én már mindig csak kívülálló maradok…

 
Ezt el is fogadom – s valójában ennél többre nem is törekedtem. Amikor a műfajjal ismerkedve a Vízisten menyasszonyát, vagy Vampire Kight-ot először kézbe vettem, rögtön tisztában voltam vele: ezekkel a rajzokkal nem csak nem lehet, de értelme sincs versenyezni. Bár persze engem is „megfogott” a japán és koreai mangák varázsa, elkápráztatott művészi tökéletességük és az alkotók szakmai igényessége, én első pillanattól kezdve a magyar közönségnek szóló, hazai környezetben játszódó történetek lehetőségét kutattam. Az én „világom” a global manga lett: számomra az a követendő példa, ahogy – manga nyelven – az amerikai, német rajzolók saját közönségüknek mesélnek szórakoztató vagy oktatásban is felhasználható történeteket. 


Ehhez persze az kell, hogy legyenek történetek. Az elején még eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha a magyar mitológiából, mondavilágból keresnék megrajzolható történetet? Ezernyi mesénk közül sok szól tündérekről, hegyek, völgyek, vizek legendáiról… Lipták Gábor a magyar mesekincset tájegységenként összegyűjtő köteteit gyermekkoromban rongyosra olvastam: a Balaton tündére és a többi kedves, a magyar múlt varázsvilágban játszódó történet – a magyarul is megjelent Grimm-mesékhez hasonlatosan – izgalmas kaland lenne olvasónak, alkotónak egyaránt. Aztán - Kacsuk Zoli eredeti ötlete alapján - gondolkodtam a klasszikus magyar képregények „mangásításában” is:  rengeteg olyan, elsősorban történelmi témájú, vagy a világ- és magyar irodalom híres regényét feldolgozó magyar képregény van, mely ehhez alapanyagul szolgálhatna. Mindezekre talán a munka egy későbbi fázisában sor is kerül – úgy gondoltam, hogy először azonban valami mással próbálkozom.


A történet (pontosabban: történetek, hisz két, „fejezetenként” 28-32 oldal terjedelmű sorozat megvalósításán gondolkozom) – mindkettő ma játszódik, mindkét sorozat főszereplői tizenéves fiatalok. Az elsőnek két gimi lánycsapatának versengése áll a középpontjában – a másodiknak egy színi tanoda mindennapjai. A színhely: „Mangamagyország”. Egy képzelt világ, ami talán egy napon még valóság is lehet… A magyar olvasó sok ilyen sorozattal találkozhatott már: Amy Redder Hadley Bolondok aranya c. története, a Love Com-ot vagy a Nana  hangulatában készült történetek lebegtek szemem előtt, de persze magyar szereplőkkel, mai, magyar helyszíneken. 


Hogy miért lényeges ez? Mert - s voltaképp ez indított arra, hogy egyáltalán belefogjak ebbe a vállalkozásba - hiszek benne: fontos, hogy még a távol-keleti eredetű, s közben nemzetközivé lett manga világának is kell legyen egy belakható, otthonos, magyar „szeglete”. Szerethető alakokkal, hazai környezetben játszódó mesékkel. Hogy mindezt az olvasók miként fogadják – rövidesen kiderül. Egyelőre készülnek (mint a mellékelt képek mutatják: még utazás és nyaralás közben, „tábori” körülmények között is) a karakter-kidolgozások, mintarajzok, próbaoldalak, alakul a két történet cselekménye. A két történeté, amit azonban a fogalom klasszikus értelmében jó szívvel mangának már nem nevezhetek.  

 
A megoldást a gimis sorozat főhőse hozta meg: őt Kelemen Hangának neveztem el… Global manga, magyar manga, Hungarian manga - hanga... Legyen hát a klasszikus magyar képregény hagyományaiból is táplálkozó, „manga nyelven megszólaló” képi világ neve: hanga. És fogadják e néven szeretetükbe a leendő olvasók…