2012. október 30., kedd

A hatujjú kéz esete a bűnbánó képregény-rajzolóval



Nem akármilyen kincshez jutottam a minap: Kissfery volt olyan kedves, s megosztotta velem Zórád és Sebők munkásságának emlékeit is őrző, kilenc CD-ből és DVD-ből álló kollekcióját. Feri gyűjteményét képregény-rajongók körében legendák övezik, s joggal: valóban egyedül neki van meg minden, valaha Magyarországon vagy magyar nyelven megjelent képregény, a legritkább, legnehezebben felhajtható kincseket is bele értve. Ezek egy részét ő, vagy hűséges munkatársai valamelyike már digitalizálta. S nem csak a képregényeket: a képregény-rajzolók könyvillusztrátori, sajtóillusztrátori munkásságának eredményeit is.


Ez a gyűjtemény képezi alapját a Kiss magyar képregény-bibliográfiák sorozatának, melynek a Fülesben és testvérkiadványaiban megjelent történeteket bemutató első kötetén ezekben a hetekben is szorgosan dolgoznak Szakács Györggyel. 


Bár ami a képregényeket illeti, e fantasztikus gyűjteményhez én a Néphadseregben megjelent (egyébként igen rossz) Mata Hari történetemen kívül mással nem tudtam hozzá járulni, néhány más jellegű aprósággal azért igyekeztem bővíteni. Zórádtól kapott magánlevelek, mindent túlélt forgatókönyvek másolatait küldtem el neki – s most mindezt ezerszeresen hálálta meg...

 

Az első, még igencsak serdületlen koromban Zórádtól kapott levelet már megosztottam a blog olvasóival. Kértem, meséljen a képregény-készítésről – s a kérésnek 1973. decemberében eleget is tett. Lépésről lépésre vezetett végig a képregény-készítés munkafolyamatán – még azt is elárulta, mennyit keres egy-egy folytatással.


Sajátos és egyedi kordokumentum ez: talán önmagában is méltó az olvasók figyelmére, hisz Zórád egyéni munkamódszerének titkait osztja meg. Itt most csak egy mozzanatát emelném ki: a hatujjú kézre való utalást. 


A Fekete gyertya című kémes-háborús képregény valamikor 72-ben vagy 73-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban. Az egyik jelenetben a dögös gonoszmaca karmaiba kaparintott főhős rájön, hogy épp elárulják, s jogos haragjában a kisasszonykába vágja annak az altatóval töltött fecskendőnek injekciós tűjét, amit mellékesen a hölgyike épp neki tartogatott. 


Míves, szépen kidolgozott rajz volt, szó se róla: hősünk kellően felháborodott, s ahogy markolja a fecskendőt, mozdulata erőt, haragot sejtet. Ami, ha nem nézzük meg közelebbről a rajzot, talán fel sem tűnik: mindezt hat ujjal teszi. 


A képregényalkotás szakmai követelményeiről írva Zórád levelében pironkodva emlegeti fel az esetet: mert persze a hibát kiszúrta valaki, beküldte a Ludas Matyinak, ahol a Tücsök és Bogár rovatban szégyenszemre meg is jelent. Nos, ennek másolatát is megtaláltam Feri digitális kincsestárában - s íme oly sok év után most ismét közre adom…