Itt, a blogon már sokszor megidéztem a magyar képregény a nyolcvanas évekkel lezárult klasszikus korszakának kiemelkedő alkotóit, alkotásait, műfaji jellegzetességeit. Az egyik ilyen a szerkesztőségek és szerkesztők a történelmi, s ezen belül elsősorban a magyar történelmi témájú feldolgozások iránti elkötelezettsége volt.
Manapság szokás azzal vádolni a letűnt rendszert, hogy elnyomta a nemzeti érzést, a magyarságtudatot és a hazafiasság helyett holmi ködös proletár internacionalizmusra nevelt. Biztosan így volt – bár én kicsit másként emlékszem.
Nézzük először a filmeket... Már az ötvenes években megszülettek az
első nagy, történelmi filmsikerek: A feltámadott a tenger vagy a Rákóczi
hadnagya milliós nézőszámot vonzott. A hatvanas években aztán
megszületett Az aranyember, A kőszívű ember fiai, az Egy
magyar nábob, s folytatása, a Kárpáthy Zoltán – mindenekelőtt
azonban nemzeti filmeposzunk, az Egri csillagok. A tévében olyan sorozatok
mentek, mint A Tenkes kapitánya, a Fekete város, a Vivát
Benyovszky, a Fráter György, s persze a feledhetetlen Abigél – a
történelmi múlt része lett a tömegkultúrának, s megbecsült része volt életünknek is.
De nem csak a filmen, az
irodalomban is. Az ismeretterjesztő történelmi művek tízezres, a szórakoztató –
elsősorban ifjúsági – regények gyakran százezres példányszámban fogytak.
Történelmünk minden korszakáról születtek feldolgozások - kiváló szerzők,
nagyszerű alkotásai. Ezek közül aztán nagyon sok rövidesen a képregényhez is
utat talált – csakúgy, mint a történelmi témájú magyar irodalmi klasszikusok. Zórád, Korcsmáros, Sebők rajztolla alatt számtalan értékes, művészi igényű, ugyanakkor a képi ábrázolás szempontjából is hiteles történet született - a hagyományt ma már csak Fazekas Attila viszi tovább.
Mint arról más helyen már beszámoltam, a nyolcvanas évek derekán az első magyar képregény-pályázat témájául is történelmi témát választottak a szervezők: Nemeskürty Kik érted haltak, szent világszabadság című könyvének az aradi vértanúk kivégzéséről szóló fejezetét.
Október hatodikán, a nemzeti gyásznapon régi vázlataimmal nem csak
rájuk, de az egykor volt magyar történelmi képregényre is emlékezem…
