2012. november 9., péntek

Amikor a szuperhős megvédte a Tábornokot



 

Az 1890. november 22-én született és 1970. november 9.-én elhunyt Charles de Gaulle emléke ma is fényesen ragyog a frankofon világ egén. Halálának 40. évfordulóját – a számtalan hivatalos és nem hivatalos megemlékezésen túl – 2010-ben Franciaországban Éditions du Signe által gondozott képregény-kötet is köszöntötte. Jean-Marie Cuzin igényes, dokumentarista pontosságú rajzait Patrick Noël színezte: külön érdekessége volt, hogy elkészítéséhez a forgatókönyv-írók a veterán, de máig aktív politikus, a Tábornok harcostársa és barátja, az idén 90 éves Yves Guéna segítségét is igénybe vették, aki személyes emlékeit is megosztotta az alkotókkal.


Nem ez volt persze az első képregényes de Gaulle-életrajz, s persze nem az egyetlen, melynek a Tábornok a rajzolók képzeletét mindig megmozgató személye állt a középpontjában. Volt köztük méltóságteli és történeti hitelességre törekvő, s persze kedvesen tréfás, csipkelődő is, mint Jean-Yves Ferri De Gaulle a strandon címet viselő albumai (Dargaud, 2007 és 2012). 1961-ben még Mexikóban is megjelent a Tábornok pályáját tiszteletteljesen bemutató képregény-füzet.

 
A hazáját elragadó nácikkal bátran szembe szálló de Gaulle kedvelt alakja volt a második világháborús, a hadviselés szolgálatába állított amerikai képregénynek is. Az egyik első ilyen sorozat az 1941 decemberében indult Air Fighters volt. Egy-egy számban több, rövidebb történet is helyet kapott, melyben szuper és még szuperebb hősök (Airboy, Black Angel, The Flying Dutchman és persze a középkori páncélba öltözött Iron Ace) vitézkedtek a galád németek ellen. 

 
Az 1941. évi 3. számban nem más, mint (a képregények történetében először megjelenő) de Gaulle indul (képzeletbeli) kalandra a megszállt Franciaországba. A repülőgépen ugyancsak Franciaországba érkező Iron Ace előbb az ellenállás bebörtönzött vezetőjét szabadítja ki (Vive la France!), majd ártalmatlanná teszi az álruhában és álarcban a Tábornok bizalmába férkőzött főgonoszt. 


Hogy nem csak különösen elvetemült, de már-már emberfeletti képességekkel is bír ez a von Kreetch nevű náci, mi sem mutatja jobban, mint hogy Le Monte, a francia ellenálló az igazság pillanatában letépett maszkja alól gonoszul csillogó monoklit hordva lép elénk. Arra spekulál - és nem minden alap nélkül – hogy ha végez a Tábornokkal, vele együtt meghal az ellenállás szelleme is. De rútul elszámítja magát…


Iron Ace (aki valójában persze brit titkos ügynök: az első azok sorában, akik majd Britannia Kapitányként vonulnak be a történelembe) ugyanis résen van (pontosabban: a kritikus pillanatban feltűnik a semmiből), elé lép a gyilkos szándékkal lendülő tőrnek, lefegyverzi a merénylőt, akit az ellenállás aztán a tőle megszokott módon gondjaiba vesz...

 

Mielőtt azonban a Tábornok -  férfias egyszerűséggel, ahogy illik - kezet szorítana vele, Iron Ace igazi hőshöz  méltón eltűnik – az utolsó képen azt látjuk, ahogy otthon beszámol a sikeres küldetésről. A hálás franciák, ha tudnák, mit is köszönhetnek neki, talán a mai napig kegyelettel őriznék a hazájukat e kritikus pillanatban megmentő Iron Ace emlékezetét. A  misszió top secret voltából adódóan azonban ez a történet számukra talán örökké ismeretlen marad…