2012. november 12., hétfő

Egy szoknya - két nadrág...


Vonzalmam a kerek évfordulók iránt immár valószínűleg jól ismert e blog visszatérő olvasói előtt. A minap Győrben a hajdani osztálytársakkal a Kazinczy Ferenc gimnáziumban 1977-ben érettségizett IV/C. osztály találkozóján emlékeztünk az együtt töltött időkre – ma egy harminc évvel ez előtti nap emlékét idézem fel. 1982. november 12.-én jelent meg a Fülesben Rátonyi Róbert Terefere sorozatában a művész Zórád Ernővel készített kis interjúja. Szövegét a Képregénynet-en találtam meg, s az alábbi képet is onnan vettem át. A történelemnek sok olyan jelentős eseménye van, melyet szívesen éltem volna át személyesen is. Ennek az interjúnak a Füles szerkesztőségében való elkészülte is közéjük tartozik – bár természetesen súlyában nem mérhető a mohácsi vészhez, Lady Gaga New York-i debütáló koncertjéhez, de Atlantisz a mélybe süllyedéséhez talán már igen...


Rátonyi akkor már jó ideje a Füles állandó munkatársa volt, a kor ismert és közkedvelt művészeivel készült szellemes, jól megírt cikkeit szerették az olvasók. Egy kivételével: őt Zórád Ernőnek hívták. A Mester igen nagyon utálta és - élénk mimikával hozzá játszva - szűkebb baráti körben gyakran ki is figurázta „Ez-is-operett-az-is-operett”-urat. Én nem nagyon értettem ennek az okát – máig őszinte tisztelője vagyok Rátonyinak, aki nem csak előadóművészként, de a könnyű műfaj történetének hűséges, s ami saját szerepét illeti, igen-igen szerény krónikásaként is halhatatlant alkotott. Valamikor hetvenes évek végén, egy újabb kirohanás után aztán végül megkérdeztem a Mestert, tulajdonképpen mi a baja a kiváló táncos-komikussal. Előbb elküldött melegebb éghajlatra: „Ezt te úgysem értheted!” Igaza volt, tényleg nem értettem, de elszántan próbáltam megérteni. Végül, újabb kérlelésemre foghegyről odavetette: „Asszonyhistória!” Annál többet azonban, hogy még valamikor Zórád Magyar Vasárnapos korszakában, a negyvenes években sikerült összetűzniük, nem sikerült kiderítenem - pedig nagyon érdekelt volna, ki lehetett az a szépasszony, esetleg leány, aki miatt a Mester még évtizedek múltával is tartotta a (meglehetősen egyoldalú) haragot. Mindez persze az interjú szövegén nem nagyon érződik – bár ha így újra olvasom…