A hazáért, a szerelemért... - két híres magyar történelmi képregény a Botond új számában

A minap a Jedi… előkészületi kapcsán csodálkoztam rá Fazekas Attila képregény-alkotói munkamódszerének arra a sajátosságára, hogy negyven éves rajzolói múltja, rutinja ellenére még ma mozdulat- és fázisrajzok, portrék, figuratervek tömegét készíti el egy-egy folyamatban lévő munkához. S nem csak vázlatokat: részletesen kidolgozott ceruzarajzokat s azok tussal kihúzott változatát is. Nem ritkán egy-egy oldal előkészítésére (ide értve a látványvilág hitelességét biztosító s a képekhez felhasználható dokumentáció felkutatását) több időt fordít, mint a képkockák tényleges megrajzolására. 

Ennek különösen a történelmi tárgyú képregények esetében van jelentősége, ahol a részleteknek (tájak, épületek, öltözék, fegyverzet, lószerszám stb.) is nagy pontossággal kell hitelesnek lennie. Az előkészületekbe befektetett erőfeszítések nagyságrendje azonban előttem is csak akkor tárult fel teljes valójában, mikor a nyáron elkezdtük Attila igen-igen gazdag, s a nyilvánosság előtt mindez idáig nagyrészt rejtve maradt munkásságának digitális archiválását, rendszerezését. Ennek során aztán sok-sok, a magyar képregény rajongói számára ínyenc csemegének számító vázlat és kidolgozott rajz került elő – a még csak a képregényes pályára készülő grafikus-palánta legkorábbi próbálkozásai is.

Fazekas a vele készült interjúkban saját pályakezdésére  úgy emlékszik vissza, hogy 1972-ben „teljes fegyverzetben” lépett a magyar képregény porondjára. Sok igazság van ebben, mert bár rajztudása, technikai felkészültsége 1972 után még jelentősen finomodott, önálló, a kor hazai mestereitől lényegesen különböző stílusát már első története megrajzolása előtt sikerült kialakítania. Sosem tagadta, hogy e stílus előképéül a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején a Pif-ben rendszeresen megjelenő francia képregény-alkotók szolgáltak – ám korabeli rajzai arról tanúskodnak, hogy „házi feladatát” mindezektől függetlenül is elvégezte rendesen.

Mindezt az juttatta eszembe, hogy első alkotását, Az újvári kalandot a Botond történelmi képregény-magazin december elején a terjesztésbe kerülő legújabb, 19. számában most újra megjelentette. A „fő” történet ebben a számban a Rákóczi hadnagya, a népszerű, ötvenes években készült film nyomán készült képregény, ezt egészíti ki a 72-es történet 1996-os „remake”-je, melynek színes változata a 2009-es Kincses kalendáriumban is újraközlésre került.

Fazekas láthatóan szereti ezt a történetet, melynek eredeti rajzai kétszer is elkeveredtek az idők során. A hat oldalas, bemutatkozó képregényt először (némileg megszelídítve) a Pajtásban jelent meg. Később a Lobogóhoz került esetleges utánközlés végett, ott azonban a szerkesztőségének sikerült „elvesztenie”. A Kis füles számára azonban Fazekas ismét elkészítette, méghozzá a 72-es rajzok szelleméhez, grafikai megoldásaihoz, kompozíciójához hűen ragaszkodva. 

A hárembeli bajadérokat ábrázoló eredeti rajzok még az úttörők lapjába nem kerülhettek be, de az újabb kiadásokban gyorsan lekerült a hölgyekről az immár szükségtelennek mutatkozó top. Magabiztosabbá vált a vonalvezetés, könnyedebbé a rajzok hangulata, ám összességében mégis az eredeti történet lépett újra elénk. Különösen vonatkozik ez a dinamikus csata- és lovasjelenetekre, melyek kidolgozásához már a 72-es változatban is vázlatok tucatjait használta fel.

A Rákóczi hadnagya 1953 nagy sikere volt: a Barabás Tibor történetéből készült, a Bitskey Tibor, Zenthe Ferenc, Mádi-Szabó Gábor és Vass Éva főszereplésével játszódó filmet Bán Frigyes rendezte. Egyszer-kétszer kikeltem már a sok marhaság ellen, amit kritikus szép lelkek és széplelkű kritikusok a „komonyista” korszak a magyar történelmi témákhoz való viszonyáról összehordtak – legyen elég annyi, hogy míg abban az időben látványos, költséges, és igen szerethető filmek készülhettek el, a magát polgárinak mondó demokrácia a mai napig adós történelmünk új filmeposzával. Azt pedig, hogy ezek a filmek milyen mélyen vannak jelen az elnyomás ellen mindig lázadó történelmi-kulturális emlékezetben, számos példa bizonyítja…

Fazekas a film látványvilágához hűen illeszkedő képregény-változatát 2004-ben készítette el. Az egyik legjobb képregénye ez: bár a kor ábrázolása, mint mindig, törekszik a pontosságra, a szereplők jellemei kidolgozottak, s az egész történetet valami derűs humor lengi körül… Érdemes a gyűjtők, a magyar történelem iránt érdeklődők, a kalandos akció-történetek kedvelőinek figyelmére. Mint arról a Képregényblog a kiadvány megjelenése kapcsán hírt adott, megvásárolható lesz a Hungarocomix 2012/Karácsonyi Könyvfieszta rendezvényen is, ahol a szerző december 15-én, szombaton 14.00-16.00 óra között Magyar Képregény Szövetség standján  dedikálja azt.