Mint arról az internetes sajtó a minap hírt adott, a Fővárosi Közgyűlés egyéb komonyista
közterület-relikviák mellett gajdeszba küldte a budai Frankel Leó utcát
is. Hogy egy XIX. századi baloldali aktivista, komunár és pártalapító mennyiben
tekinthető a Rákosi-korszak előfutárának s a Kádár-rendszer szálláscsinálójának (merthogy ez volt az indok),
persze vitatható: ezzel az erővel az ország összes Táncsics utcáját is
át lehetne keresztelni mert hát, ha jobban bele gondolunk, ez a Miska gyerek
se volt más, mint vörös republikánus, balos felforgató, aki ráadásul maga is kommunistának vallotta magát…
Itt azért talán (most) még nem tartunk,
de ami késik, nem múlik, s előbb-utóbb sorra kerül majd Kossuth, Petőfi, Dózsa,
Budai-Nagy Antal és a többi múltbéli kritikus szabadgondolkodó. Frankel Leó idő
előtti pechje talán arra vezethető vissza, hogy őt a letűnt rendszer maga is
közvetlen előfutárai között tartotta számon, a kérdéses utcanév-adásra pedig csakugyan a Rákosi-érában
(igaz, Nagy Imre miniszterelnöksége alatt, 1953-ban) került sor.
Frankel Leó alakja a magyar történelmi képregény számára sem ismeretlen:
1970-ben Hunyady József és Zórád Frankel a párizsi Kommün
idején való szerepvállalását, majd Franciaországból való elmenekülését A
vörös barikád című történetükben dolgozták fel. A 12 részből álló képregényt Zórád
igényes, szép, kollázs-technikával készült előrajza vezette be, mely a Pajtás
1970. évi 38. számában jelent meg. A sorozat is igen színvonalasra sikeredett:
egyrészt, mert a minden részletében hiteles „kortörténeti” képregények
megrajzolásában a Mester mindig nagy örömét lelte, másrészt mert az ilyen,
„ideológiailag kényes” témákra mindig fokozottan figyelt: még véletlenül, apró
tévedéssel vagy elrajzolással sem akart a képregény ellenzőinek kezébe muníciót
adni.
A poroszok párizsi bevonulásának, az
utcai harcoknak ábrázolását Zórád – divatos mai szóval – „epikusan” oldotta
meg. De tobzódott a részletekben is: a lámpavasra felkapaszkodott ifjú
hírvivő, a macskaköves utcán kísérőjére támaszkodó, vak koldus, a Madame
Duval előtt bókoló ál-férj mind-mind megannyi telitalálat… Sokszor csak a
„képek beszélnek”: Hunyady – Cs. Horváthttal ellentétben – nem annyira
a szöveget, hanem a rajzos ábrázolást emelte dramaturgiai módszere
középpontjába. E nagyon látványos, nagyon mozgalmas, nagyon szépen megrajzolt történet tovább őrzi Frankel Leó emlékét –
talán még a nevét most (stílszerűen) elkommunizáló Zsigmond király úton is.
Az illusztrációk forrása Szakács György digitális archívuma, a könyvészeti adatok Kissfery Kiss magyar képregény-bibliográfiájából valók - mindkét kedves barátomnak köszönetemet fejezem ki a felhasználáshoz való hozzájárulásért.
Az illusztrációk forrása Szakács György digitális archívuma, a könyvészeti adatok Kissfery Kiss magyar képregény-bibliográfiájából valók - mindkét kedves barátomnak köszönetemet fejezem ki a felhasználáshoz való hozzájárulásért.
