Kaland volt, mikor 1990
szeptemberében először repültem a már rendszert váltott Magyarországról a forrongó, de még a nagy változások előtt álló Szovjetunióba. Seremetyevótól
a városközpontig egy órát tartott az út: a magántaxisnak, aki néhány dollárért
vállalta, hogy bevisz a Rosszija szállóhoz menet közben be nem állt a
szája. Egy témát variált, de azt kimeríthetetlenül: Gorbacsovot, de
főként feleségét, Raiszát csepülte. Nem nagyon értettem: a szovjet
pártfőtitkár stílusos, mindig elegáns feleségéért rajongott a Nyugat, s
kedveltük őt idehaza is.
1988-ban, Reagan elnök moszkvai látogatása idején a Time magazin címlapjára is felkerült: úgy ünnepelték őt, mint aki új képet állított a Szovjetunió agyondolgozott, méltatlanul alulértékelt asszonyai elé. Az érintettek erről egy kicsit másként vélekedtek: a nyolcvanas évek végének nyomasztó áruhiányától szenvedő, naponta órák hosszat sorban álló, néha már a legelemibb élelmiszerekhez is csak ügyeskedéssel jutó szovjet asszonyainak inkább taszító volt a first lady makulátlan eleganciája. De fura mód az is, ahogy a szovjet funkcionárius-feleségek hagyományos, háttérbe szorított szerepköréből kitört, részt kért – és kapott – a politikai hatalom gyakorlásából. Igaz, ezért már a férfiak utálták őt jobban...
Raisza Makszimovna Gorbacsova,
81 éve, 1932. január 5-én született. Életútját több életrajz, számos
dokumentumfilm dolgozta fel. Nem csak a Gorbacsov-Alapítvány gondoskodik
emléke megőrzéséről, de a róla elnevezett Klub is: ennek vezetője Gorbacsovék lánya, az
édesanyjára a megszólalásig hasonlító Irina Mihajlovna Virganszkaja, az
orvostudományok kandidátusa.
Szerepét hazájában ma már jóval árnyaltabban értékelik, napjainkra nem csak az ország
szociális és kulturális megújításáért végzett, csakugyan kiemelkedő munkáját
ismerik el, de divatformáló, stílusteremtő hatását is…
Raisza Makszimovna alakját a képregény is őrzi. Igaz, nem valamely életrajzi feldolgozás formájában, hanem egy kalandos-szuperhősös történetben, mely az Action Comics Weekly 1988-as nyári számaiban jelent meg. A Mike Baron által írt, Dan Jurgens ceruzarajzaival, Tony DeZuniga kihúzásával és Liz Bérubé színezésével készült Deadman-sorozat negyedik fejezetében maga Gorbacsov és Reagan elnök lép a színre, hogy egy diplomáciai fogadáson kiadósat veszekedjenek a stratégiai védelmi kezdeményezés jövőjéről.
Az este nem hivatalos vendégei között ott van Deadman és ellenfele, Satan is – utóbbi először Gorbacsov teste felett veszi át az uralmat, aztán Nancy Reaganbe költözik. A Raiszába bújt Deadmannek nem marad más esélye, mint párbajra hívni Satant – s a csajok harca megkezdődik…
Raiszát végül nem Nancy,
de nem is valami túlvilági szuperhős, hanem a mellrák győzte le: 1999. szeptember 20-án
hunyt el egy német klinikán. Egy nap talán elkészül életútja képregényes
feldolgozása is - az asszony, aki egykor párbajra hívta a Sátánt ennyit talán megérdemel…
