Az évfordulók eddig is számos
alkalommal adtak ürügyet arra, hogy egy-egy irodalmár vagy történelmi alak
képregényes megjelenéseit számba vegyük. Egy képregény-rajongó számára talán
érdekes lehet, ha olyan máshonnan esetleg jól ismert alakkal találkozik kedves
műfajában, akiről igazán nem gondolta volna, hogy utat talál oda – a témák
kitalálása, a források felkutatása és a poszt megírása meg a szerző számára
okoz örömöt.
Valójában azonban e megemlékezések valami ennél lényegesebb,
összetettebb jelenség bemutatására is alkalmasak: a tömegkultúrához tartozó
képregény és az irodalom, a film, a történelem egymásra hatásának
érzékeltetésére, vizsgálatára. Sokszor egészen elképesztő eredményekre
juthatunk: ki gondolta volna, hogy De Gaulle tábornok alakja először, Raisza
Gorbacsova alakja pedig kizárólag amerikai szuperhősös képregényben jelent
meg, hogy az Anna Kareninából a kilencevenes években sikeres manga
készült Japánban, vagy hogy a katolikus egyház szentjeinek történetét – Jeanne
d’Arc-ot is ide értve - külön képregényes album dolgozza fel?
Az orosz történelem és kultúra
iránti vonzalmam nyilván már eddig is feltűnt a Nyájas Olvasónak. Tervezem,
hogy az orosz képregény történetét egyszer majd nagyobb cikkben is megírom.
Valódi képregény-kiadásra csak 1990-től nyílt lehetőség (jellemző módon az
egyik első, még szovjet képregény kötet Engels: A család, a magántulajdon és
az állam eredete című örökbecsű művét adaptálta, Szokolova egészen
kiváló rajzaival), s az első alkotók szívesen vették elő az orosz történelem
nagy eseményeit, győzelmeit, nagy alakjainak élettörténetét.
Az orosz képzőművészet, irodalom
és a film örök témái voltak ezek, s azok ma is: a nagy történelmi filmeposzokat
imádja a közönség. De töretlenül népszerűek a régi klasszikusok, melyek – annak
ellenére, hogy a Moszfilm már mindegyiket online is nézhetővé, letölthetővé tette – DVD-n is szépen fogynak. Mint például
Eizenstein filmjei, s köztük a leghíresebb, a IV. Iván cár (1530.
augusztus 25.– 1584. március 18.) uralkodásának (is) emléket Rettegett Iván,
melynek szerte a világon hatalmas rajongótábora van. Angol nyelvű
változatát Image Entertainment legutóbb 2012 márciusában jelentette
meg, az első rész borítóján a film híres koronázási jelentével.
Erre 1547. január 16-án került sor - minden oroszok első cárja tizenhét éves
ifjúként lépett trónra. Ellentmondásos alakja ő az orosz történelemnek, de –
erős mezőnyben - kétségtelenül az egyik leggonoszabb uralkodója. Imádságokat
írt, egyházi zeneműveket komponált, Istenbe vetett sajátos, de mély
hite megrendíthetetlen volt. Számító reálpolitikus és Európa felé tekintő
birodalomépítő – ugyanakkor erkölcsi gátlásokat nem ismerő szadista, aki valódi
örömmel, válogatott mód kínozta vagy kínoztatta halálra vélt vagy valós
ellenségeit. Igaz, később ezekről listát állított össze, szétküldte a
templomoknak, s parancsba adta az elhunytak lelki üdvéért való imádkozást…
Emlékét számos és híres műalkotás
őrzi – a legismertebb közöttük Ilja Repin Rettegett Iván és fia című,
1885-ben készült festménye. Ami – igencsak tiszteletlen módon – az orosz
Internet egyik legnépszerűbb mémjévé nőtte ki magát: a gyilkos apa fia helyett
az egyik képen kedvenc kutyáját ölelgeti, egy másikon (Hillary White geek-artist interpretációjában) pedig épp egy idegen kezd a vérző fejű cárevics elfogyasztásához láthatóan igen
jóízűen. Gardner F. Foxnak köszönhetően népszerű ponyvaregény készült életéről, képregény azonban mindmáig nem
– én legalábbis sem orosz alkotóktól, sem az orosz történelmi témákra fogékony
francia, belga vagy holland művészektől nem találtam „komoly” feldolgozást.
A hangsúly a „komoly
feldolgozáson” van – mert persze az amerikai szuperhősös képregény neki sem
tudott ellenállni. 1941. júniusában a Captain America aktuális füzetében
jelent meg Joe Kirby, Joe Simon és Al Avison „Amerika kapitány és a rettenetes Iván” című, meglehetősen zavaros története. A történet nem a „valódi” Rettegett Iván alakját mixelte a legrosszabb
korabeli képregényes klisékkel össze, hanem egy kitalált figurát, aki a távoli
Szibériában, a tatárok fölött uralkodik Amikor készült, Sztálin
Szovjetuniója még nem állt hadban Hitlerrel, június 22-én azonban megindult
a támadás, néhány hónappal később pedig Muszkaföld rettegett Vörös
Cárja az Amerika Kapitány szövetségesévé vált…
Bár IV. Iván cárral foglalkozó
igazi képregényt nem találtam, igazi képregényestől származó komoly ábrázolást
azonban igen. A nagyszerű francia grafikus, Jean Sidobre (aki Georges Lévis álnéven a hetvenes évek végétől nagyon ízléses, nagyon szépen megrajzolt,
felnőtteknek szóló erotikus képregényeket is készített) állandó munkatársa volt a
tudományos, technikai, kulturális és történelmi kérdések népszerűsítést
szolgáló Tell Me Why füzeteknek, a hetvenes majd a később helyükbe lépő
évkönyveknek is. nem „modern” képregények voltak ezek, hanem míves kifestéssel
készült, színes rajzok, képaláírással. Sok érdekes feldolgozás (például egy
opera, a Sevilla-i borbély képes változata) után 1981-ben Sidobre Rettegett
Ivánról is készített történetet, melyből nem maradhatott ki a koronázás
jelenete sem…
