2013. szeptember 14., szombat

Géza és István – immár színes képregényen is





Közel két éve már, hogy Kiss Ferivel és Fazekas Attilával megalapítottuk a Magyar Történelmi Képregény Társulatot. Bár ilyen szervezeti formát a magyar jog nem ismer, a zártkörű Társulat máig remekül működik – hiszen mindegyikünk azt csinálja, amit addig is csinált, de ezt mindig némileg a közös célokat előmozdítva is teszi. E cél pedig nem más, mint a nagy és nemes hagyományokkal rendelkező magyar történelmi képregény s alkotói emlékezetének ápolása, népszerűsítése, s lehetőség szerinti tovább vitele.

A Géza és István eredeti rajzai – a művész ezúttal a megszokotthoz képest kisebb laptükrökkel dolgozott
Kiss Feri rendszerez, nyilván tart, elveszett ritkaságokat kutat fel, emlékező kiadványokat rendez sajtó alá. Attila a Botond révén minden pénzügyi és terjesztési nehézség ellenére saját zsebe terhére tesz újra és újra hitet a „történettudományi ismeretterjesztés” fontossága mellett, én pedig néhány egy-egy évfordulóhoz köthető vagy jelentős alkotóhoz kapcsolható cikkel próbálom a történelmi múltunk iránt érdeklődő olvasót megszólítani.

A történet egyik oldala – az eredeti grafika fényképe…
Így történt ez augusztus 20-a előestéjén is, mikor Szent Istvánra emlékezve tekintettük együtt át a nagy király képregényes megjelenéseit, köztük Fazekas két történetét. A Géza és István önálló képtörténet formájában megjelent 10 lapos változata először a Fülesben jelent meg 2001-ben, majd néhány évvel később, a magyar történelem korai szakaszában játszódó A karvalyos zászlóval együtt a Botond ma már a gyűjtők féltett kincsének számító, ritkaságszámba menő 13. füzetében is.

… s ahogy az a Botondban megjelent. A nyomdai előkészítés Kroboth Jenő munkáját dicséri
A rajzok szépek, nemesen komponáltak – csakúgy mint maga az elbeszélés, a képkockába írt történelem. Megkértem Attilát, mindent megőrző gyűjteményéből keresse erő az eredetiket. A megszokotthoz képest ebben az esetben jóval kisebb oldaltükörrel dolgozott, az oldalkompozíciókat meglehetősen szabadon alakítva. Maga a művész, s nem a kiadó döntött úgy, hogy a szövegeket nem „nyomdai”, előre kiszedett tipográfiával illeszti a képek közé, hanem a rajzokhoz jobban illeszkedő, hangulatosabb kézi rajzolással „viszi fel”.

Horváth Henrik munkában
Ezt képregény első évtizedeiben külföldön és itthon is még általánosan alkalmazott megoldást ma már nem nagyon használják az alkotók – a mint ahogy az amerikai comic book lettering is inkább számítógép segítségével illeszti a szövegbuborékokba a kézíráshoz hasonlatos betűtípussal kiszedett szövegeket. Egyszer megkérdeztem Attilát, hol talált olyan ügyes kezű embert, aki még meg tudja csinálni számára ezt. – Sehol… – válaszolta. – A szövegeket is én írom be. Hm. Hát így is lehet…

A színezéssel sokszor megváltozik a képek hangulata, áttevődnek a kompozíció súlypontjai. A fekete-fehér eredetiben a központi alak az áldozatra készülő, fohászkodó táltos…
Attila nem tud, de nem is akar elszakadni attól az alkotói technikától, amit immár 41 éve használ. Ceruzarajz, a tussal történő kihúzás és az oldalak „kitisztítása” – ezek a munkafázisok. Az oldalak nyomdai előkészítésében régi munkatársa, Kroboth Jenő (yuyu) van segítségére – a Jedi például úgy készült, hogy a szövege nem az eredeti kartonlapokra ragasztva, hanem a digitális változatba beszerkesztve kerültek a helyükre. A Géza és Istvánnál már a nyitó grafikus főcím is jelezte, hogy a művész a szöveg megjelenését is a kép részének tekinti – a sorok tördelése, a betűk nagysága, vastagsága érzelmeket tud kiemelni, nyomatékosít, de egyben kompozíciós eszköz is.

… a színes változatban azonban már a feláldozásra váró fehér ló „vonzza” a tekintetet
Fazekas nagyra becsüli a számítógépes grafikához értő rajzolókat, maga azonban nem kíván munkamódszerén változtatni. Ha színes rajzokat készít (a Botond s más képregény füzetek borítóit), vegyes akvarell-technikát használ. Néhány próbálkozást (korai Botond-történetek) kivéve „teljes” színes képregények készítésére nem nagyon vállalkozik. Korábban már megjelent fekete-fehér lapjai digitális színezésében Horváth Henrik állandó együttműködő partnere: mindez idáig legjelentősebb közös munkájuk a Hunyadi tavaly év végén megjelent grandiózus albuma volt. Sokan megállapították már, hogy Henrik színeivel a történetek a szó szoros értelmében új formában kezdenek élni: más lesz a rajzok hangulata, áttevődnek a kép hangsúlyai, mintha maga a kompozíció is megváltozna…

Folytatása? Következik!
Nincs ez másként legújabb közös munkájuk, a Géza és István esetében sem, melynek színes változatával Horváth Henrik a nyár végén készült el, s ami a Kincses Kalendárium néhány héten belül megjelenő új kiadásában kerül majd az olvasók elé. Olyan megújult formanyelven, mely talán képes lesz a digitális világba belecseperedett fiatalokat is megszólítani - történelmünk szeretetét, múltunk nagy alakjainak tisztelettét a következő generációk számára átörökíteni.