2014. szeptember 21., vasárnap

... s tíz év után a folytatás: a Képregény Kedvelők Klubjának őszi újraindulásáról




Hát, nem sok hiányzott hozzá, hogy befejezze. Az augusztusi KKK iránti igen lanyha érdeklődés sokat tűrő barátunkat, Kiss Ferit is kiborította - oly annyira, hogy a KKK tizedik évében, száznál több rendezvény után úgy döntött: letészi a lantot. Idő, türelem, nagyfokú empátia és némi pohárcsengés kellett hozzá, hogy visszaénekeljük szájába a sajtot. Bíró Ferivel vörösbor mellett győzködtük, Bayer Tóni egy Facebook-csoportban próbálta rábírni a visszatérésre, Domján Zolival és Yuyuval sörözés közben álltuk körbe, mint a jó pilzeniek a karácsonyfát, s aggattuk rá a díszeket: az elmúlt évek nagy sikerű találkozóinak emlékét, mikor a Kartonban csak azért nem ültek a csilláron, mert ott, olyan, ugyebár nincs.

Nyakkendőosztás a hűvösvölgyi Nagyréten, 2012. június 30.
Én 2011 őszén, a Zórád-emlékév rendezvényén jártam először KKK-n. Mikor Feri 2004-ben elindította, még boldog főtanácsadó voltam a Miniszterelnöki Hivatalban, s bizony meg nem fordult volna a fejemben, hogy nekem valaha újra közöm lesz a képregényhez. De 2011-ben minden megváltozott, s a régi-új világ ismét magába szívott. E szívás egyik központi tere, mit tere: fényekben úszó bulvárja kezdetektől a Karton Galéria és a KKK volt. Főként azok a találkozók, mikor a számomra kedves régi idők régi képregényei, alkotói kerültek terítékre - de itt ismertem meg a zseniálisan rajzoló fiatalokat is. A KKK mára intézmény lett. Sajtótörténeti kuriózum, s a magyar képregényes élet egyedülálló színfoltja: frissen sült, sajtos perec a habzó kelyhek mellett, mely nem csak táplálja a testet, de egyben a sör ízét is jobban kiemeli.

Tamási Áron sírjánál a Farkasréti temetőben, 2012. július 27.
Az idei év évet én önös szempontjaim szerint (mert oly sok régi baráttal találkozhattam) igencsak sikeresnek értékelem: Nemere Istvánnal kezdtünk, Lőrincz L. Lászlóval folytattuk, a sajtótörténet lapjairól előlépett Marosi László… A jubileumi találkozót sajnos kihagytam, de hallottam, Ferinek vannak tervei – annak pedig különösen örültem, hogy ezek megvalósításában alkalmanként én is segítségére lehetek. Az augusztusi KKK-t sem éltem meg oly tragikusan: mint a beszámolómból talán kiderült, aki ott volt, jól szórakozott – annak pedig, hogy sokan nem jöttek el, csakugyan összetett okai lehettek: a legprózaibb talán az volt, hogy nem szereztek kellő időben információt a tervezett rendezvényről.

Endrődi Istvánra emlékezve, 2012. december 6. A vendég a művész lánya, Endrődi Marietta.
Feri végső soron racionális ember, végül hallgatott az észérvekre: a KKK folytatódik, a következő rendezvény időpontját, a 5 Panels köszöntését már ki is tűzték szeptember 25-ére. A dolgok folyása mindazonáltal elgondolkodtatott. Ott vagyok több olyan Facebook-csoportban is, melyek a régi, szép idők iránti nosztalgia jegyében szerveződtek. Van, amelyiknek csak néhány tagja van – s van, amelynek közel húszezer. Ha az „admin” kiposztolja az itt, a blogon megjelent valamelyik írásomat, meglepően sokan el is olvassák a cikkeket, s ugyancsak sokan találnak ide a Google valamilyen címszóra való keresése alapján is. De hát valahonnan azért össze kellett jönni a számláló mai állása szerinti 67 120 látogatónak!

Epicline bemutató, 2013. szeptember 9.
Mert – ezzel én is tisztában vagyok – törzsolvasóim, a magyar képregényes „kemény mag” azért cikkenként 35-40-nél több látogatót aligha jelenthetett. A többi hatvanezer jó eséllyel „civil volt”, a képregény, elsősorban az aranykor képregényei iránt érdeklődő Nyájas Olvasó. Ez a műfaj egykor az ő életüknek is része volt, s most is szívesen olvassák újra a régi történeteket – mint kedves barátaim, a régi kisdobosok és úttörők is, akiknek semmihez sem hasonlítható, sok-sok száz fős családként élő és működő csoportjában minden nap kiteszek valami régi érdekességet. És nem csak képregény-oldalakkal próbálok kedveskedni nekik, de a régi Pajtásokból, Úttörőkből, Kisdobosokból kivett cikkekkel, riportokkal, tudósításokkal is – hisz ezek is részei voltak „mozgalmas” mindennapjainknak.

Elkészült a Füles bibliográfia, 2014. január 30.
Vagy annak a – politikamentes – nosztalgiacsoportnak tagjai, akik nem akarják kidobni „filléres emlékeiket”, egykori múltunk tárgyi és kulturális emlékeit, ők vállalják (nem nagy divat ez manapság), hogy egy másik korban voltak fiatalok, hogy ott is volt élet, s voltak értékek, amelyek mentén működtek hétköznapjaink. Aki persze az 50+ és 60+ korosztályból ma a vad kommunistázásban leli örömét, és már kitörölte emlékezetéből, mikor még párttagkönyvet lobogtatva maga is csak egy volt a vörös téglák között a falban,  nyilván nem érzi ezt a nosztalgiát – vagy csak titokban meri megélni azt, a Kajla meg a Pif kalandjait a pornóképek között dugdosva. Pedig hát hiábavalóság ez: meglehet, e bolondoktól még ma éjjel számon kérik  a lelkük, s a mennyei csapatvezető pajtás nyilván rovancsnál azt is számba veszi majd, hogy az előtte álló delikvens (egyéb szabályok, parancsolatok mellett) mennyiben tartotta meg a kisdobosok hat, s az úttörők tizenkét pontjait.

A vendég Lőrincz L. László, 2014. május 29.
A félreértések elkerülése végett: magam sem a kort sírom vissza, csak a kor képregényeit, s kicsit azokat a körülményeket, melyek azok megszületését lehetővé tudták tenni. Maguk az alkotások amúgy már itt vannak velünk: mára – igaz, jogilag ugyancsak vitatható módon – az aranykor szinte minden magyar képregénye felkerült az Internetre. Kis keresgéléssel bárki rájuk talál – mert ami egyszer kikerült a hálóra, az a hálón is marad. Azok a tiszteletre méltó próbálkozások, melyek a klasszikusok nyomtatott formában, jogszerű keretek közötti újra kiadást célozzák, a színes Korcsmáros-Rejtő-átdolgozások kivételével legfeljebb a nyomdai önköltséget „hozzák vissza” – sok esetben még azt sem. S még azt sem mondhatjuk, hogy ez tipikusan magyar jelenség: kiváló barátom, Terry Hooper-Scharf a brit klasszikusok újra kiadásával járta pontosan így meg odahaza – fel is hagyott vele.

... és akkor jöttek a partizánok. Mondd, figyelsz te egyáltalán, Kádár elvtárs? Kerepesi temető, 2014. augusztus 28.
A régi magyar képregény azonban jóval több, mint sajtótörténeti érdekesség, vagy puszta eszköz a múltidéző nosztalgiára. Adaptációs jellegéből adódóan részét képezi a magyar- és világirodalom számtalan nagyszerű alkotása, a történelmi eseménye, s mert ezt művészileg kiemelkedően magas szinten sikerült megvalósítania, komoly esztétikai értéket is képvisel. Erről persze legkevésbé a régi képregények rajongóit kell meggyőzni – sokkal inkább azon kellett elgondolkodnunk, hogy vihetjük el a – szélesebb - mai közönséghez ezeket az alkotásokat, hogy kelthetjük fel az irántuk való érdeklődést? A megoldás meglehetősen egyszerű: hát persze, hogy az Internet segítségével.

Két KKK között így mennek a dolgok Pannóniában. Bíró Feri, Alaksza Tamás és a kocc.
Kiss Ferinél összegyűlve így aztán páran úgy döntöttünk: elindítjuk a Képregény Kedvelők Klubja Facebook-csoportját, s ehhez kapcsolódva megpróbálunk fórumot biztosítani az aranykor magyar képregényei számára. Mert persze a csoport csak a napi kapcsolattartás célját szolgálja majd – a csapattagok saját oldalainak önállósága megtartása mellett azonban tervezünk egy közös blog-felületet is. A Magyar Történelmi Képregény Társulatnak is szeretnénk új lendületet adni: ennek keretei között indítjuk majd el a Nemzeti Képregénytárat, illetve készítjük elő a Fazekas Attila történelmi tárgyú képregényeiből összeállításra kerülő vándorkiállítás anyagát.


A KKK Facebook-csoportnak lesznek persze szabályai: szívesen látunk bármilyen képregénytörténeti vagy a KKK aktuális témáihoz kapcsolódó anyagot, bejegyzést, de a szuperhősöket, új füzetes megjelenéseket, Garfieldot és a többieket (bármennyire is szeretjük őket) hagyjuk meg azoknak a már működő csoportoknak, melyek közönsége épp az ilyen híreket, témákat várja. Szeretnénk kerülni az ismétléseket is: bízunk abban, lesz elég érdekesség, újdonság, rekvizitum, s persze hír, olvasni való. Mindezek figyelembe vételével hívjuk és várjuk mindazokat, akik olvasóként érdeklődnek a régi magyar képregény iránt, s azokat is, akik gyűjtőként, alkotóként, vagy valamilyen más, szakmai szempont alapján szeretnének bekapcsolódni a nagy, közös információ-áramoltatásba. Itt lehet jelentkezni.