Újlipótváros fölött ma eleredt
a hó. Ha karácsonyt nem is, január elejét végre télies hangulatban köszönthetjük – a régi idők régi ünnepeire is emlékezve. A mostani karácsonyt (mint az előző kettőt is) unokánk,
Artúr újlipótvárosi látogatása tette emlékezetessé, s az, hogy ismét alkalmam nyílt hatalmasakat mesélni neki. Egyebek között ebből a közel harminc éve megjelent kis képeskönyvből is, mely Weöres Sándor három rövid, téli versét
(amit az én generációm mondókaként már az óvodában megtanult) tartalmazta. A boldog emlékű Táltos kiadó
gyermekkönyv-részlege, a Tipegő gondozta, s formátumát tekintve inkább a
minikönyvekhez, mint a lapozókhoz állt közel - a
rajzokat pedig én készítettem.
