2014
szeptemberében – ahogy arról ebben a cikkben olvashattok – elindult a Képregény Kedvelők Klubjának Facebook-csoportja. Várunk mindenkit,
aki a régi képregények, az aranykor magyar klasszikusai és a Képregény Kedvelők
Klubjának rendezvényei iránt érdeklődik. Itt lehet jelentkezni: https://www.facebook.com/groups/1464336630521037/
A tudományos-fantasztikus
„zsáner” – ahogy Harrison Fawcett közkedvelt hőse, Brett Shaw a
műfajt a tőle megszokott tömör eleganciával jellemezné – kezdetektől fogva
sajátos, önálló vonulatot képezett a magyar képregényben. Cs. Horváth –
szerencsére - szerette a sci-fit, s láthatóan örömmel készített az ötvenes-hatvanas évek
fordulóján még inkább csak csurranva-cseppenve megjelenő, főként szovjet
fantasztikus regényekből adaptációkat. A Pajtásban a hatvanas évek második
felében egymást érték a jobbnál jobb feldolgozások: 1968-ban– Korcsmáros
rajzaival – A fekete csillag, Endrődi rajzaival a Rákok a szigeten
és a Mennydörgés a föld alól, 69-ben Zórád rajzaival Kuczka zseniális
A vasfejűje, s folytatása, a Végzetes bujócska, majd az Orion…
A Fülesben (és
évkönyveiben) a három mester mellett gyakran feltűnő, egyéni stílusú Szenes
Róbert is jegyzett néhány emlékezetes sorozatot. Az úttörő kétségtelenül a Magyar Ifjúság s a Népszava volt, ahol már az ötvenes évek végétől jelentek meg sci-fi történetek feldolgozásai.
A magyar mesterek, különösen Sebők képi világa közeli rokonságban volt az amerikai sajtó kiváló illusztrátorai által jegyzett, színvonalas
képregényekkel: Alex Raymond a negyvenes évekre letisztult, szép
stílusával összemérhető, igényesen megrajzolt történetek voltak ezek.
 |
| Sebők Imre: Asztronauták, 1958 |
Az asztronautika, az űrhajózás az
ötvenes évek végétől a képzelet birodalmából immár véglegesen a valóságba
költözött: míg Buck Rogers, Flash Gordon és az első évtizedek
fantasztikus hősei képzeletbeli világaikban szabadon mozoghattak, a tudományos
igényű fantasztikum többé már a képregényben sem hagyhatta figyelmen kívül a
műszaki fejlődés eredményeit. Az amerikai és európai képregény „vizuális
formanyelve” az ötvenes-hatvanas években ugyancsak jelentős változásokon ment
keresztül: elsődleges jellemzői talán a tisztuló vonalvezetés, a hagyományos
kompozíciós szerkezettől eltérő dinamikusabb ábrázolás, az eltérő perspektívákból
adódó lehetőségek jobb kihasználása és a precíz, részletező kidolgozás voltak.
 |
| A rejtelmes sziget, ahol Nemo kapitány színre lépett a sci-fi egyik előfutárának számít – a magyar képregényben is (1975, Népszava) |
Az ötvenes évek végén megszülető
magyar képregény erőteljes, egyéni módon alkotó rajzolói ugyan pályájuk során
alakították, formálták stílusukat, de nem a „zsánerhez” igazítva: ugyanolyan
vonalvezetéssel, árnyékolással, kompozíciós manírokkal készítettek történelmi
vagy bűnügyi történeteket, mint tudományos-fantasztikus mesét. Az 1972-ben induló Fazekas Attila azonban új stílust hozott, melyet az olvasók
hálás örömmel üdvözöltek. Fazekas a Népszavában megjelenő, első csík-történetei
kemény, kontrasztos képi világukkal egyfajta korszakváltást jelentettek – az
aranykor negyedik mestere színre lépett.
 |
| Támadás a Föld ellen, Népszava, 1978 |
Fazekas első valódi
tudományos-fantasztikus képregénye a Georgij Martinov: Támadás a Föld ellen
című regényből készült, a Népszavában először 1978-ban megjelenő
történet volt. Az eredeti „csík” megjelenés követelményeiből adódóan egy
napilapos folytatás három, nagyjából téglalap-alakú képkockát jelentett, amin
belül legfeljebb a képek számát és szélességét lehetett variálni – a fiatal
rajzoló élt is ezzel a lehetőséggel.
 |
| Futurisztikus járművek és konstruktivista városépítészeti jövőkép a Támadás a Föld ellen füzetes kiadásából |
Martinov a közeli jövőben
játszódó kalandos űr-operettjében (bár a méltán népszerű szovjet szerző aligha
így gondolt volna alkotására) egyszerre volt jelen a földi és idegen
űr-technológia, változatos helyszínei lehetőséget adtak a rajzolónak a jövő
árnyalt, s ami a női főszereplőt, Gianea-t illeti, finoman erotikus
ábrázolására. Hogy a történet aktualitásából mit sem vesztett, későbbi
kiadásainak sikere bizonyítja - utoljára 2009-ben, a Sci-fi klasszikusok
képregényben sorozatában látott napvilágot.
 |
| Űrkalózok fogságában, 1979 |
A hetvenes évek derekán egy másik
fiatal szerző is a könnyű műfaj Parnasszusának ormai felé igyekezett: Nemere
Istvánnak hívták. Első krimije, A rémület irányítószáma 1974-ben jelent
meg – ezt két sci-fi követte, A Triton-gyilkosságok 1978-ban és az –
ifjúsági témájú – Műkincsrablók a kisbolygón 1979-ben. Nemere új stílust
és lendületet hozott a magyar fantasztikus irodalomba: a nagy mesterek – Botond-Bolics,
Kulin, vagy akár Zsoldos Péter – hömpölygő, széles sodrú
narrációihoz képest filmszerűre vágott dramaturgiával, plasztikus, de tömör
leírásokkal, élénk dialógusokkal, élettel teli szereplőkkel és modern
nyelvezettel dolgozott. Ha film nem is készülhetett a könyveiből (bár A
fantasztikus nagynéni c. ifjúsági regényével ez is megesett: minden idők
egyik legsikeresebb magyar tévéfilmje lett belőle), egy másik vizuális műfaj, a
képregény számára ideális alapanyagot szolgáltathattak.
 |
| Űrkalózok fogságában, 1979 |
Ezt jó érzékkel Cs. Horváth is
felismerte – közreműködésével Nemere és Fazekas első közös munkájaként 1978-ban
egy akciódús történet, a Mindennap merénylet készült el, majd ezt
követte a Műkincsrablók képregény-adaptációja, az Űrkalózok
fogságában. A nyilvánvaló stilisztikai sajátosságokon túl is új, eredeti képi világú történetek voltak ezek. Gyakori plánváltások, a perspektíva
lehetőségeinek messzemenő kihasználása, kontrasztosság voltak a legfőbb
jellemzői. A magyar képregényben addig megszokott, az arcra, arckifejezésre
koncentráló közeli és a testtartást érzékeltető félközelik mellett – amit a
grafikusok ügyesen adagolt totálokkal erősítettek fel – Fazekas a szuperplánt, az
amerikai képregényben oly annyira kedvelt extrém ráközelítést is gyakran
alkalmazta.
 |
| Űrkalózok fogságában, 1979 |
Fazekas a Népszavás, kezdeti
időkben még képcsíkban, de sokkal inkább képkockában gondolkodik, tervez. Arra
törekszik, hogy maximálisan kihasználja a teret. Nagy (erősen felnagyított
arányú) rajzokat készít, ahol a Népszavánál – no meg a Magyar Ifjúságnál – alkalmazott, kézzel történő szövegbeírás
szoros, előre eltervezett kompozíciókat követelnek meg. A Fülesnél már más a helyzet: a rajzoló itt már egész oldalban
gondolkodhat, képkockákat olvaszthat egybe, extrém képméretekkel operálhat. S
Fazekas pontosan ezt teszi. Az űr-objektumokat, belső tereket ábrázoló rajzok
részletesen kidolgozottak, s az olvasó őszintén hálás is volt ezért. A
szereplőket sokszor békaperspektívában vagy épp madártávlatban mutatja:
bátran él a rövidülés ábrázolásának vizuális lehetőségeivel.
 |
| A Triton-gyilkosságok, 1980 |
A következő Fazekas-sci-fi is
Nemere-feldolgozás: A Triton-gyilkosságok
a Népszavában 1980-ban jelenik meg. A történet nem az űrben játszódik,
hanem a nem is túl távoli jövőben a Földön – a rajzolónak ezt a futurisztikus
világot kell ábrázolnia. A megszokottnál jóval több totálképet készít, ám ezek
még a Népszava-kockákba szorítva is látványosak, vibrálók. Érdekesek
városképei: épületein erősen érződik a brazil Oscar Niemeyer konstruktivista szemléletének, a levegős terekkel
való bánásmódjának hatása. A történetben rendkívül sok a párbeszéd: a sokszor
képkockákon keresztül húzódó dialógusokat megint csak a plánváltásokkal „dobja
fel”.
 |
| Titkok bolygója, 1982 |
1982 Fazekas számára különösen
sikeres esztendő volt. Cs. Horváth őt kéri fel Pierre Barbet Titkok bolygója című sci-fijének képregény-változata
elkészítésére – és ezzel a magyar képregényen valami egészen új kezdődik. Fazekas
a főszereplőt a szó szoros értelmében önnön képére formálja: bele rajzolja
magát a történetbe. A történetbe, mely maga is egyedi: a fantasy, a történelmi
képregény és a klasszikus sci-fi elemei keverednek benne, egyfajta álomvilágot
megidézve. S ezt az álomvilágot Fazekas a szecesszió megidézésével ábrázolja: Mucha és Stanisław Wyspiański hatása mutatható ki első sorban. A rajzok
légiesek, elegánsak – a „zsáner”, a felfedező-kalandozó űrpilóta figurája pedig
olyan sikeresnek bizonyul, hogy Fazekas később önálló, máig tartó ciklussá
formálja Perseus kapitány kalandjait…
Az oldalak hagyományos, három csíkos szerkezete végképp felrobban: a cselekmény
immár a vizualitásnak, képszerűségnek alá rendelve, annak tényleg szerves
részeként, abba beágyazva jelenik meg.
 |
| Csillagok háborúja, 1982 |
Fazekas egyik erőssége a filmek
„képregényesítése” volt. Nehéz műfaj ez, hisz bár látszólag itt aztán tényleg
csak „másolni” kell a film képkockáit, a rajzoknak az eredeti szereplőkre is
hasonlítani kell és természetesen nem lehet elszakadni a történet látványvilágától
sem. Több sikerfilm után 1982-ben Fazekas megbízást kap a Csillagok háborúja és A
birodalom visszavág magyar képregény-változatának elkészítésére. Minden
idők legnagyobb példányszámban megjelenő magyar füzetes képregénye születik
meg: 600 000 kel el belőle. A brand persze vonzó, ugyanakkor magas
követelményeket is támaszt a grafikussal szemben – és el is lehetett volna
rontani. Úgy, ahogy a Marvelnek is
sikerült a Star Wars első
képregény-sorozatával… Fazekas azonban nem rontja el, sőt: nemzetközi összehasonlításban
is sikerül egészen kiemelkedőt alkotnia.
 |
| A pergamen rejtélye, 1983 |
Az 1983-ban a Fülesben megjelenő A pergamen rejtélye ismét szovjet szerző
regényének feldolgozása: Alekszandr
Polecsuk könyvéből korábban Sebők már készített képregényt. Fazekas ezt is
saját formanyelvén jeleníti meg. Nem „klasszikus” sci-firől van szó – ebben
nincsenek űrhajók, s nem is a jövőben játszódik. Inkább történelmi képregény,
ahol a fantasztikus cselekmény a múlt eltérő helyszínein játszódik. A
történelmi képregény irányából érkező Fazekasnak természetesen ez sem jelent
gondot: magabiztosan mozog az időskálán, ügyesen váltakoztatja a korokat,
építészeti miliőket és öltözködési sajátosságokat.
 |
| Az özönvíz balladája, 1985 |
Ez a képessége – amit több, ókori
környezetben játszódó történettel fejlesztett mesterfokra – a következő sci-fi
képregénynél, a Csernai Zoltán
regényéből készült, s a Fülesben 1985-ben megjelenő Az özönvíz balladája című történetnél is jól jön majd. A sumér
környezetben játszódó sztorit Fazekas immár mesterfokra fejlesztett képregényes
eszközökkel ábrázolja. Vizuális hitelességre törekszik: minden részletnek
precízen utána néz. Városképeket rekonstruál, fegyverzetet és ruházatot,
jellemábrázolást „igazít” hozzá a két világ határán játszódó izgalmas mese
követelményeihez. Játszik a képkockákkal: egy-egy oldalnyi illusztrációba „épít
be” képkockákat, a képeket sugaras szerkezetűvé rendezi vagy épp a képkeretek
elhagyásával nyitja meg a végtelen felé.
 |
| Időtörés, 1986 |
1986-ban egy újabb Nemere sci-fi,
az Időtörés következik. A jövőben
indul – a galaktikus rendőrség időgépre szálló ügynökei azonban (nem akármilyen
képességekkel felruházva) korunkban tevékenykednek. 1988-ban újabb sci-fi film,
A bolygó neve: halál képregény-változata
készül el, s jelenik meg a Népszavában 1989-ben pedig immár saját jogán színre
lép Perseus kapitány, aki a következő
két évtizedben aztán még számos új küldetésre indul – legutoljára Az istenek háborúja című, a Fülesben
megjelent történetben láthattuk őt.
 |
| A csapda, 1993 |
A Fazekas pályára lépésétől,
1972-től számított, s 1989-90-el lezárult közel két évtized a
magyar képregény aranykorával esett egybe. Számára nem is annyira
művészi-szakmai szempontból volt az: mert bár Fazekas lényegében a hetvenes
évek végére már mindent tudott a képregényről, stílusa továbbfejlesztéséről,
nemesítéséről soha nem tett le. Ma is képes újat, mást mutatni: a Korcsmáros Péter regényéből, Bayer Antal forgatókönyve
alapján készült, 2008-ban megjelent Gemini jelentés
bizonyítja ezt.
 |
| Gemini jelentés, 2008 |
Az aranykor a magyar képregény a
tömegkultúrában betöltött, kiemelkedő szerepe, olvasottsága, népszerűsége szempontjából
jelentett egy – valószínűleg már soha vissza nem térő – időszakot. Kiemelkedő
alkotások persze azóta is születtek, s a grafikusok újabb és újabb
nemzedékeinek, a tehetséges, fiatal képregény-rajzolóknak hála, folyamatosan
születnek is. Ezeknek a rajzoknak, történeteknek már a képregénnyel szemben
támasztott új dramaturgiai és mindenekelőtt képi követelményeknek kell
megfelelniük. Négy évtizede a pályára lépő Fazekas hasonló kihívással
szembesült – neki, annak idején így sikerült a feladatot megoldania. A „hogyan”,
mint érzékeltetni próbáltuk, már a magyar képregény-történet része - a „hogyan
tovább-ot” pedig az egészen közeli jövő fedi majd fel…
 |
| Az Atlantica gyermekei, 2004 |
A cikkhez felhasznált
illusztrációk Szakács György digitális archívumából, a könyvészeti hivatkozások Kiss Feri magyar képregény-bibliográfiájából valók: a felhasználásukhoz való hozzájárulásért mindkét kedves barátomnak ez úton is szeretnék köszönetet mondani.
